Romok [antikvár]

Részlet a könyvből: Csak húzzuk az igát. Hiába! Ilyen magamforma fiatal emberen megesik, hogy egy-egy kis hónapos szobában kell meghúznia magát Hej, pedig nagyon száraz, rideg, komor, sötét élet az így. Ha elmegyek otthonról, magammal viszem szobám kulcsát; ha haza jövök, az elhagyatottságtól unalmas árva négy fal fogad hidegen. Sehol egy élő szó, egy adjon isten, vagy egy fogadj isten. Mert az én szobám a hónapos szobák disze, mintaképe „Külön bejáratú" a szó legigazabb értelmében. Ha a második emeletre fölérek, az utolsó lépcső fokáról egyenesen betoppanhatok. Leirásával nem töltöm az időt, mert szobámnak úgy is csak kevés köze van ahhoz az elbeszéléshez, a mit elmondani akarok. Berendezése diákosan egyszerű s annál kevésbé érdekes, mert minden bútordarab hangosan kiáltja feléd, hogy: „engem a legtöbbet igérő vásárolt meg árverésen." Nem tagadom hogy engem bizony nem nagyon vonzott haza az én otthonom: nem tudtam megbarátkozni egyetlen szeglettel sem, s az ablakom egy elhagyott piszkos zsákútczára nyilt.