Ronthó Böszörmény [antikvár]

Részlet: I. Csendélet a pusztuló kúrián. Tarcal (a régi írásimód szerint Thartzall) Eduárd úr hosszúszárú csibukkal a szájában s bársony jockey-sipkával a fején végigsétált a majorudvaron. Az apró cselédkutyák körülfogták s koncertet csaptak a tiszteletére, de nem pályáztak a lábikrájára, mert nem tudták egész bizonyosan, hogy idegennel van-e dolguk, aki ravaszságból dugja szájába a botot, amivel meg akarja őket verni, vagy ismerőssel, akit csak azért nem tudtak maguknak megjegyezni, mert ritkán néz feléjük. Csakhamar rájöttek, hogy alighanem az utóbbi eset forog fenn, mert a majorudvar vajdája, aki mindnyájuknak parancsol, sőt még a gazdájuknak is, beléjük kiabált : - Kuss te nye, csiba ! - Mi újság Göncöl úr ? - kérdezte a nagypipájú úr a feléje siető kurtalábú és dózsafejű férfiútól. Az levette fejéről a lakkos bőr pántlik ás szalmakalapot s takaros hasához nyomta. - Semmi, istállóm, csak felfúvódott a Bimbó.