Rossz anyák kézikönyve [antikvár]

Részlet: Nami álmodik: Tizenkét évesen elestem, és eltört a könyököm. Az 1929-es választások napja volt, a szavazóhelyiség melletti fal tetején lógtunk. A két méter magas fal nem okozott gondot, amíg lovagló ülésben ültünk a záróköveken, csak az a baj, hogy én oldalvást fordultam, mert jobban akartam látni, ki szavaz a konzervatívokra. A papa azt mondta, sugárzik az arcukról. Jimmy oldalba bökött, és már énekeltük is: Szavazz, szavazz! Győzzön Alec Sharrock, Nyerje meg ezt a napot, Majd konzervdobozt szerzünk, A toryt beleverjük, Anyád se ismer rád, balek! Hogy nyomatékot adjak a szavaknak, harangoztam a lábammal. A következő dolog, amire emlékszem, hogy a földön fekszem, a karom alám szorult. Jimmy éppen azon fáradozott, hogy csúzlit gyártson a kezünkben lobogtatott sárga muszlinzászlókból, de akkorát kiáltottam, hogy ijedtében elbőgte magát. Annyira fájt, hogy nem mertem fölállni, hátha a karom ott marad nélkülem a földön. Másnap, mikor megtudtuk, hogy a Munkáspárt bejutott, a papa úgy berúgott, hogy nem tudta kinyitni a hátsó kaput. -Megyek, beengedem - jelentkezett Jimmy. -Nem - szólt rá mama. - Maradjon, ahol van!