Rosszkor születtünk [antikvár]

Részlet:Az ég szürke, borult, időnként nagy, puha pelyhekben megered a hó, de hideg nincs, pillanatok alatt megolvad és vastag sárréteggel borítja az utakat. Az ablakból messze ellátok a sík vidéken, a sáros földek, tépett fák, összelőtt házsorok felett. Rom, pusztulás, elhagyatottság mindenfelé...1945 februárját írjuk. S én csüggedten gondolok arra, lesz-e itt valaha élet a romok felett, ismét aratunk-e a kopár földeken, megindul-e majd a vonat a felrobbantott töltés égnekmeredő, összebogozott sínszalagján, felépítik-e az útmenti házakat, legyőzi-e egyszer a pusztulást, a halált az élet?...