Rötúr [antikvár]

Usztye — Dievca? — Dievca. — Lány? — Lány. — Istenem, mi lesz — rebegte az anya, Malovecz Béláné, aki még nem is végzett a szüléssel egészen. — Jebem ti dusu! — mordult föl az anyós, Malovecz Janka, és dühösen elhagyta a kis szobát. — Az én Bélám megöl engem Megöl, biztosan — Pekna i zité od! — örvendezett a bába. Az újszülöttre leginkább csak ő, Kavulyákné, született Dafcsik Johanna, a bába ügyelt. Kavulyákné a magyar nyelvet nem beszélte, mint ahogy a kis falucska lakóinak többsége sem. Usztye színtót falu volt. Fönn bújt meg, a lengyel határnál. Faragásokkal díszített, apró ablakos faházai egyetlen utcában sorjáztak föl a domboldalon a temető felé. Malovecz Béláné, született Korneli Rozália itt hozta világra második gyermekét 1904. február 19-én. Leány lett ez is, akárcsak az első, a két évvel előbb érkezett Ilona. A keresztségben ő az Aranka nevet kapta. A kerek képű gyereket oly vakítón sárga szemmel áldotta meg a sors, hogy annak csodájára jártak még Arvaváraljáról is. Korneli Rozália nem volt idevalósi.