Bővebb ismertető
A HEGYEN, AHONNAN MESSZE LEHET LÁTNI
De nem öléG messzi — gondolta az öreg katona roppant bajusza alatt és nézegetett arra napkelet felé. — A högyrű se látni elég messzi!
Nem látott semmit se, csak erre is hegyeket, meg arra is hegyeket. Olyan hegyek laknak ezen a tájon, hogy ha a darab felhők az ég tetejéről mind lesuvadnának és kősziklákba fagynának, akkor se volna ilyen a szegedi pusztán.
Hiszen azt szeretné az öreg katona látni. Csak éppen azt, a szöged! szép kigyalult sima pusztaságot.
Hogy is mondta a röszkei kovács: „nem ördög azembör, hogy hat nap alatt mögacélozzon egy ásót." — „De az úristen hat nap alatt az egész világot mögteremtötte, haj ja ken!" — morgott neki a szögedi embör. — „Olyan is a!" — felelt a kovács. — „Mit, kend az úristen munkájába is kételkedik? Mi héjjá van annak?" — „Hát a hegyeket még elgereblyélhette vóna!"
úgy látszik, a szögedi kovács is tekergett erre!
Bizony itt lött vóna dóga űszentfölségének, mert itt nagyon gubancosra hagyta a határt, nem úgy, mint otthon a gyönyörűsé-gös szép szögedi mezőn. Lám, még az úristen is jobb szerette a magyarokat. Nincs ott még egy kapavágás högy se. Ha vakon-dék föltúrja a fődet, már az is förtelmesen elrútitja a világot.
S neki mégis itt köll csatangolnia már tizenkét esztendeje ebbe a görbe világba, ósztrijjába. Ahelyett, hogy a gémök kur-jantását, mög a bölömbika harangozását hallaná, csak mindig a högyi szél zúgását köll fázlalnia.
Megcsavarta vastag bajuszát s a távolba nézett.
Csuda egy világ. Nem lőhet azt tizenkét esztendő alatt se mögszokni, hogy neki ilyen istennélkülvaló idegönben köll el-