Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A HEGYEN, AHONNAN MESSZE LEHET LÁTNI
— De nem ölég messzi, — gondolta az öreg katona :a roppant bajusza alatt és nézegetett arra napkelet felé* -— A hegyrű se látni elég messzi!
Nem látott semmit se, csak erre is hegyeket, meg arra is hegyeket. Olyan hegyek laknak ezen a tájon, hogy ha a darab felhők az ég tetejéről mind lesuvadnának és kősziklákba fagynának, akkor se volna ilyen a szegedi pusztán.
Hiszen azt szeretné az öreg katona látni. Csak éppen azt, a szögedi, szép, kigyalult, sima pusztaságot.
Hogy is mondta a röszkei kovács: »nem ördög az embör, hogy hat nap alatt mögacélozzon egy ásót.« De az Úristen hat nap alatt az egész világot mögteremtötte, "hajja ken!« — morgott neki a szögedi embör. »01yan is a! — felelt a kovács. — »Mit, kend az Úristen munkájába is kételkedik? Mi héjjá van annak?« »Hát a hogy eket még elgereblyélhette vóna!«
Ügy látszik, a szögedi kovács is tekergett erre!
Bizony, itt lött vóna dóga űszentfölségének, mert itt nagyon gubancosra hagyta a határt, nem úgy, mint ott-lion, a gyönyörűségös szép szögedi mezőn. Lám, még az Úristen is jobb szerette a magyarokat. Nincs ott még egy kapavágás högy se. Ha vakondék föltúrja a fődet, már az is förtelmesen elrútítja a világot.
S neki mégis itt köll csatangolnia már tizenkét esztendeje ebbe a görbe világba.