Rózsák a jégen [antikvár]

Kiadói borítóján pár kisebb szakadás. Néhány lap alsó sarka enyhén behajtott.
Az 1970-ben elhunyt Váci Mihály válogatott prózai kötetét tartja kezében az olvasó. Aki végigolvassa, látni fogja, hogy lehetőségeiben illyési léptékű életmű maradt torzóban Váci Mihály fájdalmasan korai távozásával. Őszinte, hiteles, alapos műveltséggel vértezett plebejus indulat s ugyanakkor az egyetemes emberiből építkező reneszánsz derű, az értelmes munkába vetett hit jellemzi a közírót, a novellistát, a tanulmány- és esszéírót. Alapállását "Vallomás fiataloknak" című írásában egyértelműen fogalmazza meg: "A fiataloknak még azt mondanám: ne féljenek annyira az élet nyomorúságainak, nehéz emberi, társadalmi körülményeinek megismerésétől. Az emberiség s hazánk népének nagyobb része még az árnyékos oldalon él. Az íróság ott kezdődik: hova, kik mellé állsz? Nemcsak politikailag. Emberileg. Az író nem annyira kulturális, mint inkább társadalmi, történelmi jelenség. Ezt a bonyolult, ritka jelenséget csak a kíméletlen emberi, társadalmi és szellemi környezetben vállalt küzdelmek teremtik. Az irodalmi köztudatba könnyű "betörni". Aki csak ezt akarja, be is jut - és éppolyan gyorsan ki is hull onnan. Egy közösség, egy nép, nemzet szeretetébe bejutni, ott nyomothagyni és megtartó emlékezetében megmaradni - ez az író feladata és sorsa. Lehet választani."