Rózsakirálynő [antikvár]

Cukrászda a Gül Babá-hoz- Öt lap - állapította meg Kiskovács, nyugalmazott számtiszt.- Minden háznál - mondta rá Bültümeyer műesztergályos és tajtékpipafaragó.- Nyolc magos.- Egyenes.- Megtartotta azokat a rongy pirosokat?- Jogerősen, barátocskám, jogerősen. Öt lap, meg három filkó, az nyóc.- Má tercet nem is kérdez?- Minek kérdjem - mondta fölényesen Bültemeyer - tíz év óta mindig leteszi, ha van is valamije.Aztán kijátszott és tovább számolta a poéneket: Nyóc, meg egy, az kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő...- Nem únja ennyit ütni?- Addig üt az ember barátocskám, amíg tud - vélekedett Bültemeyer. - Ha mán nem tud, akkor ütet kezdik ütni, akárcsak az életbe, barátocskám.Szeretett ilyen életbölcseségeket mondani. Még körül is nézett, hogy hallja-e valaki. De senki se hallotta. Rajtuk, kettőjükön kívül, akik már tizedik éve állandó vasárnap délelőtti vendégei voltak ennek a rózsadombi kis cukrászdának, most véletlenül csak két asztal volt foglalt.