Rozsda [antikvár]

Részlet: "A történelemtanárom az általánosban elszórakozgatott velem, hogy nevezetes napon születtem, akkor, amikor a nürnbergi perben levetítették a koncentrációs táborokról készült filmet, tarkón lövés, hullaégetés, élve temetés meg egyebek. Szerencsés napon jöttem a világra, mondta, mert akkor már csak filmszalagon volt efféle látható. Az osztálynak úgy kellett megjegyeznie a dátumot, hogy az én születésnapom. Csaknem mindenkinek a születésnapjára jutott az osztályban egy nevezetes esemény. Volt, akinek jobb, volt, akinek rosszabb. Nekem február tizenkilencre, ez a marhaság. Anyámnak mondtam, hogy a történelemtanárunk szerint szerencsés napon jöttem a világra. Anyám akkor nem felelt, csak most, amikor tizennyolc éves lettem. Nem tudja, hogy szerencsés nap, vagy sem, csak azt tudja, hogy nagyon rosszkor és nagyon rosszul jöttem a világra. Úgy mesélte, mintha gyónna. Mintha valami nagy bűnt vallana be, és várná, hogy föloldozzam. Ki lehet számolni, hogy engem a nagy győzelem mámorában csináltak. Nem így mondta, de ez a lényeg. Gyönyörű nap volt, azt hiszi, soha életében nem volt olyan szép még, és talán nem is lesz, azon a napon nem tudott ellenállni az apámnak. Az apám még az ostrom alatt lelécelt a légvédelmisektől, és az anyáméknál lapult a rumli végéig, de ők olyan szemérmesek voltak, meg úgy tisztelték a házasság szentségét meg egymást meg mit tudom én, hogy nem volt köztük semmi, de igazán semmi, egészen addig a napig, a győzelem napjáig, amikor megbolondult a világ Csak azután házasodtak össze. A maminak az apám volt az első, és a legelső alkalommal mindjárt terhes lett. Nem akartak. Majd később. De nem volt pénz meg gyógyszer meg orvos meg ész. A szomszédasszonytól hallotta anyám, hogy forró vízbe kell áztatni a lábát, meg lázat csinálni meg ugrálni. Már jól hegyesedett a pocakja, amikor még mindig ugrándozott" 5