Ruha teszi az embert [antikvár]

Részlet a könyvből: "Túl a csatornán és a kiszélesedő tavon, hegyoldalra kapaszkodnak a zürichi ó-város utácskái. Sárgára, zöldre, lilára festett ódon, erkélyes házak főfalait régholt polgárok arcmásai díszítik. E patriciusok szigorú tekintettel bámulnak reád háromszegletű kalapjuk karimája alól. Ábrázatuk egyszerű, sokszor az együgyűségig az, de éles és jellegzetes vonalú. A girbe-gurb utcácskák során megtalálhatod Zwingli Ulrich egykori iskoláját, ahol a megreformált vallást hirdette s ugyanott Conrad Ferdinand Meyer és a svájci realizmus megteremtőjének, a szerencsétlen sorsú Gottfried Kellernek szülőházát is. Vagy tizenöt esztendővel ezelőtt róttam a régi Zürich utcáit, nézegettem a régi városfal omladékát és a csatornát, álldogáltam Prediger-Platz temploma tövében és azon tünődtem Gottfried Keller szülőháza előtt, hogy milyen tragikus módon vált benne művészetté élet és világ. Kicsinyek e házak, de emeletesek és tiszták, falépcső kanyarog belső traktusukban a felső hálóhelyek felé. A szobák parányiak, de kis, virágos ablakaikból a tekintet eléri az Üetliberget és a még távolabb kéklő hegyek csúcsait, a napfényben csillogó tó kitáruló öblét, de ellátni innen a Münsteren túl az alsóváros határáig is. Az ó-város aprócska műhelyei kicsinyes, de tisztes és iparkodó élet emlékét őrzik."