Ruth és a Harmadik Birodalom [antikvár]

Részlet a műből: "A jénai diákpenzióban, ahol többnyire fiatal hivatalnokok laktak, pár hét óta mind vontatottabbá vált a társalgás asztal felett. Most már nem hült ki a leves, ha Rabi - teljes nevén Rabinovics - Gaute joggyakornok párthíveit géprombolóknak nevezte. Rabi egy kiadóvállalatnál dolgozott és azon igyekezett, hogy minél több forradalmi irat lásson napvilágot. A magánéletben oly keresetten udvarias volt, hogy Gautenak tíz másodpercre volt szüksége, hogy megértse, mit is akar voltaképpen. És akkor sem válaszolt neki, egyrészt mert nem tudta, mit feleljen, másrészt mert kár volt minden vitatkozásért: egy zsidóval éppoly kevéssé lehet népi vagy vérségi kötelékekről beszélni, mint vakkal a színekről. Kultúrközösség a nemzet? Nem, nem, sokkal több annál. Az embernek ökölbe szorul a keze, hogy ezek németeknek merik magukat nevezni, befolyásolják a német közvéleményt a sajtó, tudomány, művészet útján és kigúnyolják az igazi német patetikus lényét. Állásokat a párthíveknek? Ez csak másodrendű kérdés. Egyelőre magunk közt szeretnénk lenni. Katonásdit akarunk játszani, ordítozni, sört inni, hurrát kiabálni, Franciaországot és Lengyelországot gyűlölni anélkül, hogy kinevetnének bennünket. Mi akarunk megint hangadók lenni a hazánkban. A nemzetköziség bolsevizmus, mi pedig a régi jó időket akarjuk. A többiek fogják be a szájukat. Éljen a szabadság. - Ugyan, egyék már Heinz, egészen kihűl a leves. Szegény Lemke néni! De Annuska, a háziasszony bájos, szőke leánya nem néz ide. A perzsa Djavadnak nyujtja a salátás tálat. Legjobb lenne mindjárt valamennyi külfödlit kiutasítani. Ez persze lehetetlen egyelőre. Az orosz Sulkin Anna alaposan megjárta a bolsevizmussal, lelőtték Moszkvábana vőlegényét. Furcsa, hogy ezek a moszkvaiak zsidókra is lövöldöznek, pedig ők maguk is azok. MIlyen kellemetlen orrhangon beszél az a Rabinovics:"