Sallangos acskóm... [antikvár]

PÁSZTORSÍP Selyem erdő gyászba van... Selyem erdő gyászba van... Selyem erdő gyászba van, Bogár Imre halva van... Bogár Imre halva van.. A bojtár jobbadán naplementén furulyáz... Mikor a kisbokor erdőn vörösön tűnik a Nap, a jóllakott birka lomhán elhever s nem legeli szaladva a gyöpöt... Bucka, bucka hátán... Itt-ott gatyásfák, rekettyecserjék... Árvalányhaj, pirosító gyökérrel... S az a lelket tépő halálos némaság... A bojtár elhever könyökön... A puli félrecsapott fejjel fülel, eléje ül - és vigyázza a gazdát... Az alkonyodó égen messziről messzire, madarak légiója zúdul, - s eltűnik mint a sóhajtás... A mérhetetlen csönd kínzó súlyával hétfejű sárkány ... Megfekszi a pásztor nyúgodalmas lelkét... Az elhagyatottság kínzó érzése feneketlen bánattá tornyosul föl benne, - s fojtogatni kezdi... Menekül: nyúl fektében a háta mögött heverő tarisznyájához ... Magához vonszolja a szíjánál, - s furulyát vesz ki belőle...