Salware I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: - De igen, valamikor ott éltem egy ideig, - mondta Stolperer Tamás barátom és kezefejének határozatlan mozdulatával az alkonyat árnyékába boruló Etschen túli lejtőkre mutatott. Tekintetem követte az ívet, amelyet keze a kialudt pipával leírt. A völgy túlsó oldalán levő kastélyok olyanok voltak, mint fabarna vagy fakósárga foltok a megpermetezett szőlőhegyek poros kékjében, az elvirított gyümölcsfák sötét csúcsai és a mindenfelé felkapaszkodó mohaszínű erdő között. Ott, ahol az Etsch halványpikkelyes, kígyózó vonala a homályba vész, meleg, olajbarna földfoszlány látszik: Itália. A Rittner-fennsíkon levő kis havasi majort, ahol ültünk, még megvilágította a nap, ragyogtak és csillogtak a szürkepettyes gránitköveken a sziporkázó napsugarak. A gyorsan elhalványodó hegyláncolat visszaverődő fénye megtört az ablakok üvegén és izzadt arcbőrünkön.