Santa Barbara és egyéb novellák [antikvár]

Részlet: Az Arno habjai halk morajlással locsolták a nyaralónk mellett végig vonuló partot; a tikkasztó hőséget még az esti szellők sem enyhítették és biboros ködfátyol homályosította el a sötétkék, tüzes égbolton ragyogó csillagokat. Szivarozva dőltünk hátra puha karszékeinkbe és nyaralónk erkélyéről lebámultunk a lassan tova-hömpölygő hullámokba, mialatt kezeim szinte öntudatlanul barátom vázlatalbumát lapozgatták. Rang és vagyon már több mint egy nagy művészt csábítottak el a művészpályáról; így volt ez a barátommal is; ha ő a bohéme vagyontalan fia lett volna és nem angol pair, úgy ecsetének remekművei ott tündökölnének a festő akadémiai napsugaras termeiben; így pedig mesteri vázlatai mappája mélyén szunnyadtak. Időről-időre, ha beszélgetésünkben kis szünet állt be, egy-egy vázlatot kivettem a vaskos kötetből és gyönyörködtem benne a holdvilág ezüst fényénél, mely villanyos fényözönnel árasztotta el Dante szülővárosát, azt a várost, mely oly soká megfeledkezett nagy fiáról és oly későn emlékezett rá vissza.