Sánta farsang [antikvár]

Részlet a könyvből: Bádogfedeles háza nem volt másnak a faluban, csak nekünk. Magazinunk is volt, kétemeletes. Bádogfedeles házunk előtt pedig egy sor derék fűzfa és egy sor kevély nyárfa őrködött nyílegyenes vonalban. Mikor a hétesztendős nagy táborozásból és bolyongásból hazatértem: a piros bádogfedelet, meg a magazin zsindelytetőjét csókoltam szivemre már a határban. Ők simultak szemem elé először. Nekem akkor ugy tűnt, mintha kandi vággyal erőlködnének a falusi tetők és dombok felé, mintha lábujjhegyre ágaskodnának, hogy mihamarabb lássanak és integessenek. De aztán többi családommal is hasonló mámorral ölelkeztünk: apámmal, feleségemmel, fiammal, öreg nőcselédünkkel. Anyámnak már csak fekete gránit kövét becézhettem a kertünk végében, hol a régi kisfiú mellett pihent „Elfáradt várni gyermekeit a háborúból"... ez volt aranybetűkkel a kőre irva...