Bővebb ismertető
Részlet:
I.
A Szajna mielőtt Melunhöz ér, két domb közé szorítva folyik. Az egyik, mely délnek tekint, derülten, virulón tükrözteti a folyó árjában napsütötte szőleit és falvainak fehér házait. A másik, mely északnak fekszik, s melyet Fontaineblau erdejének szélső fái fednek, sötét, hideg és kissé szomorú. Egy kőhíd kapcsolja össze a folyón át a kettészakadt utat, mely Melunből Bois-le-Roi-ba vezet. Az út az erdőt metszve egyenesen a csőszházhoz visz, melynek vörös cserépteteje élénken kitetszik a nagy fák sötétzöldje közül. Azután a Canalheilles-park hosszában halad tovább. A kastélyt, melyet az erdő sűrűje magába zár, a pagonyoktól mély és széles árok választja el. Kikeletkor, ha fakadnak a bimbók s rügyek, az ösztönüktől űzött őzek beugrálnak a parkba, s vígan szaladgálnak a tágas pázsitokon; sőt éjjel a kastély tornácáig is elhatolnak s lelegelik a rózsafák bimbóit.
A kastély a reneszánsz építészet egyik remek alkotása. Egy Canal-heilles gróf építette I. Ferenc király korában, aki a királynak kedvence volt, s ha hihetünk a botrányok krónikájának, osztozott vele a szép Chateaurox hercegnő kegyében. A kastély udvarába monumentális kapun lépünk be; homlokkövére egy szarvas domború alakja van vésve, melyet egy lovag üldöz ebei kíséretében. A kastély belső udvara köré csoportosul a többi udvar, melyekben egész ezred katonát lehetne elszállásolni. Egy hatalmas medence közepén Ampytrite szekere lebeg, melyet négy triton vontat, tengeri kagylójukból vízsugarakat lövellve. Kettős feljáratú csodaszép kőtornác vezet fel a márványtalajú csarnokba; falait mindazoknak a családoknak a címerei díszítik, melyek egykor szövetséget kötöttek a Canalheilles családdal. A kastély bútorainak értéke felbecsülhetetlen. A roppant gazdagságú nagy urak nevének és jellemének örökösei gondosan megőrizték és jó karban tartják e bútorokat. Az ebédlő falai tölgyfatáblákkal vannak berakva; az aranyperemű
5