Sárfészek I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Két gyönyörű ló poroszkált egymás mellett a széles, erdei úton. Az ernyedt fák fölött a rekkenő júliusi nap égett, itt csendes, hűvös árnyék borult a lovakra és a lovasokra. A távoli tisztásról elhalkuló zene hangjai szűrödtek ki. A Sanssouci nevű kirándulóhely nyári mulatóit vidította fel a cserivári cigány nyugtalan muzsikája, amelyben több volt az ideges kapkodás, mint az igazi jókedv. A lovak kíváncsian hegyezték füleiket és ritmikus ütemben szedegették finom erű, vékony lábaikat. A harmadik ló ötven lépésnyire követte a két elsőt. Amália Wagner kapitány jobbján lovagolt. Már kissé hervadó, szomorú asszony volt. De csupa izom a teste. És akarat sugárzott ki zöldesfényű szeméből. Piros száján fájdalmas mosoly remegett. - Megmondtam, Wagner, szakítanunk kell. A kapitány elnevette magát. - Tudom, ezt már sokszor hallottam magától, Amália, de én nem akarok szakítani."