Sárga vihar I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnal óta szakadatlan egymásutánban érkeznek az emberek a királyi kancellária várótermébe. A tárt ablakokon harsogva dől ki a lárma. Senki se kíméli a tüdejét. Szenvedélyes szóvihar csapkodja a kancellár ajtóját. A zárt, érclemezekkel borított szárnyas ajtó előtt, jobbról-balról két fegyveres őr áll. Szemük a megszokás közönyével nézi az urak izgatott kavargását. Így megy ez napról-napra. Mióta Béla király csak a kancellárokon át intézi a dolgokat, mindenkinek tízannyi a baja, mint régen, mikor még bárki élőszóval magának a királynak mondhatta el. Eleget híresztelték, hogy ez a hivatal az ügyek gyorsabb lebonyolításáért keletkezett, de a valóságban csak megsokszorozta az időt is, az ügyeket is. Még nem volt példa reá, hogy valaki meg lett volna elégedve a döntéssel, amit itt kapott. A királyt pedig országszerte gyalázták miatta, hogy elzárkózik az igazságot keresők elől s prédájául veti őket a kényük-kedvük szerint ítélkező tisztviselőknek. Így a kancellária váróterme naponként szenvedélyes jelenetek színhelye volt. A befelé igyekvők a türelmetlenségtől, a kifelé jövők az elégedetlenségtől ordítoztak.