Sárgarigó/A fehér terraszok [antikvár]

Tágas hotelszoba. Jobbra, balra ajtó. Hátul alkov. Elől középen kis asztal, amelyen két személyre van terítve. ELSŐ JELENET. A hoteldirektor, a miniszteri titkár, egy pincér. ( A pincér befejezte a terítést.) A TITKÁR (a pincérhez): Jól van fiam. Most egy kettő: kifelé. A kisasszonynak odakint mondja meg, hogy várjon még. Maga pedig legyen rá készen, hogy pár perc múlva tálal. A tálalás nagyon gyorsan menjen, - mindössze három fogás, - ujra kínálni nem kell, szólni úgyse lehet - egy-kettőre készen legyenek a vacsorával. A PINCÉR: Igenis, nagyságos ur. A TITKÁR: Most aló, - kifelé. (A direktor felé fordul.) A PINCÉR (kimegy). A DIREKTOR (lassú gondolkozásu, kövér ember): Kedves doktor ur, ha most volna szives - ? A TITKÁR: Már megmagyarázom. Hát röviden: Ön tudja, hogy a kormány engem rendelt ki e mellé a vicekirály mellé és ő magasságát vagy őfenségét én már egy hete vezetgetem itt Budapesten a közvágóhidtól a hajógyárig és a spódiumgyárig, - még pedig lázas odaadással, mert parancsom van rá, hogy Budapestnek őfenségét el kell büvölnie...