Sarjadó búza [antikvár]

Részlet a könyvből: "Elfogódottan haladtam fel a lépcsők piros szőnyegén. Előző este kaptam meg René Bazin levelét, hogy kész fogadni. Fiatal, egyszerűségében izléses asszony nyitott ajtót: "Fáradjon be a dolgozóba, rögtön szólok atyámnak." Hatalmas íróasztal, faragott könyvszekrények, zöld selyem bútorok, a falakon egy-két tájkép és sok régi metszet a történelmi Franciaország nagy embereiről. Mindez átfátyolozottan a vasárnapi dél fényében, amely a függönyök mögül a porszemcsék szivárványhídján ömlött szerteszét. Azonban alig néztem körül, már előttem állt az ő elegáns s így még törékenyebb alakja. Szeretettel - ez a legjobb határozó - nyújtotta kezét: - Tehát írni akar rólunk? Mindenképpen látogassa meg Bourget-t, ő sokat fog mondhatni. Rendkívüli értelem, utolsó ízig katholikus és a legszellemesebb társalgó, akit csak ismerek."