Saroglya [antikvár]

Részlet a könyvből:Október vége felé járt az idő, de a nap még mindig csodálatos melegséggel árasztotta el a várost. Az emberek boldogan élvezték a nyár késői ajándékát. A sétatereken könnyű ruhákban ültek az öregek, a ráérő nyugdíjasok, eszükbe sem jutott reumájuk, szinte tavaszias izgalommal nézték a gyermekekkel foglalkozó nevelőnőket. A város ő utcáján egész nap, de különösen este felé, élénken kerülgette egymást a két nem fiatalsága. A nők fáradhatatlanul gyalogoltak a korzón s csak az őket összeroskadva követő kutyák siralmas vánszorgásából lehetett következtetni teljesítményükre. Igaz, a legtöbb eb nem bernáthegyi, vagy jól futó agár volt, hanem sokkal gyengébb fizikumú díszkutya, mely azonban annyira kikristályosodott az ős kutyaanyagból, hogy csak az ebadó fizetése emlékeztetett eredeti mivoltára.A korzó deli férfiai már nem követtek el ilyen barbár állatkínzást. Ők nem élő kutyákkal, hanem kimúlt lovak sörényével igyekeztek hatni a fogékony női lelkekre. A valamikor paripák díszéül szolgáló sörényeket a nagyfantáziájú szabók pazar bőkezűséggel tömték a világ két tája felé ágaskodó vállakba. Ezért néha a szűk utcán komoly forgalmi akadályt okozott, amikor egy-egy fiatal emberekből álló ménes összekarolva, ragyogó fogakkal és almásszürke nyakkendőkkel, harsány nyerítéssel végig robogott a korzón.