Saroglya [antikvár]

Részlet a könyvből: "Október vége felé járt az idő, de a nap még mindig csodálatos melegséggel árasztotta el a várost. Az emberek boldogan élvezték a nyár késői ajándékát. A sétatereken könnyű ruhákban ültek az öregek, a ráérő nyugdíjasok, eszükbe sem jutott reumájuk, szinte tavaszias izgalommal nézték a gyermekekkel foglalkozó nevelőnőket. A város ő utcáján egész nap, de különösen este felé, élénken kerülgette egymást a két nem fiatalsága. A nők fáradhatatlanul gyalogoltak a korzón s csak az őket összeroskadva követő kutyák siralmas vánszorgásából lehetett következtetni teljesítményükre. Igaz, a legtöbb eb nem bernáthegyi, vagy jól futó agár volt, hanem sokkal gyengébb fizikumú díszkutya, mely azonban annyira kikristályosodott az ős kutyaanyagból, hogy csak az ebadó fizetése emlékeztetett eredeti mivoltára. A korzó deli férfiai már nem követtek el ilyen barbár állatkínzást. Ők nem élő kutyákkal, hanem kimúlt lovak sörényével igyekeztek hatni a fogékony női lelkekre. A valamikor paripák díszéül szolgáló sörényeket a nagyfantáziájú szabók pazar bőkezűséggel tömték a világ két tája felé ágaskodó vállakba. Ezért néha a szűk utcán komoly forgalmi akadályt okozott, amikor egy-egy fiatal emberekből álló ménes összekarolva, ragyogó fogakkal és almásszürke nyakkendőkkel, harsány nyerítéssel végig robogott a korzón."