Schubertiáda [antikvár]

A ​múlt század elején egy bécsi kiskocsmában – hangulatos poharazgatás mellett – gyakran töltötte együtt az estét néhány fiatalember. „Schubertiánusok”-nak nevezték őket, az összejöveteleket pedig „schubertiádá”-nak, mert a társaság középpontja egy erősen rövidlátó, jelentéktelen külsejű, ifjú zeneszerző, Franz Peter Schubert volt, aki állítólag néhány csinos dalt is írt, amelyeket következetesen és többször is visszautasítottak a kiadók… A harmincegy éves korában elhunyt Schubert rövid pályafutása kudarcok sorozata volt. Goethe nem állt szóba vele, Salieri nem támogatta, művein csak a kiadók gazdagodtak meg, ő élete végéig nyomorgott. Nagylélegzetű zenekari műveit sem adták elő, operái megbuktak, s a dalt, a dalformát, amelynek utolérhetetlen mestere volt – lenézte a „zeneértő kritikusok” tudós klikkje. Magánélete sem tekinthető boldognak. Gyerekkorát zsarnoki természetű apja keserítette meg, rövid férfikorát pedig néhány viszonzatlan szerelem. Székely Júlia romantikus hangvételű, érzelmekben gazdag regényében találó portrét fest az ifjú zseniről és az őt körülvevő „schubertiánusok” kicsiny, de lelkes táboráról.