Sebesültek [antikvár]

"Suttogva szólaltam meg: - Az édesapja...? Nyílt arca egészen felém fordult. Szomorúan nemet intett, s amint ott állt előttem a fasorban, úgy éreztem, nincs, amit meg ne tennék érte. Úgy látszik, már akkor olvasott a gondolataimban, mert csak ennyit mondott: - Mért akar magának bajt szerezni? Engedjen el. Kezéért nyúltam, nem vonta el. Csaknem élettelenül hideg volt. Két szeme tele könnyel, de nem csordult ki, megtartotta a felületi feszültség. Olyan váratlanul értek a szavai: - Nem tudja, hogy asszony vagy?"