Seliman herceg [antikvár]

Részlet a kötetből: "A hajó orra simán szántja a tengert s szórja kétoldalt a porzó fehér tajtékot. Az északnyugati szellő hárfaként játszik a szikratáviró antennáján. Messzi, a nyugvó nap bearanyozta Atlanti-óceán smaragd zöld mezején egy háromárbocos vitorlái dagadoznak, mint a tenger szinén úszkáló hatalmas hólyagok. Mellettem egy kivándorló öklöndözik a korlát fölé hajolva: - Oáá!... Oáá!... Ach! Verfluchtes Schiff!... Öááa!... A thüringiai proletár csuklásai s káromkodása puzónbőgésként szólnak bele a magas árbocok közt feszülő eol-hárfa hangulatos rögtönzésébe. Unatkozom. Tönkrementem. Mint harmadosztályú utas hajózom a France fedélzetén Amerika felé, Kolumbusz Kristóf másodkormányosának sötét kétségbeesésével. Ha felmásznék a hajó orrán lévő gőzcsövön, meglátnám a fedélzeti korzónak egy részét, melyen a boldog emberek sétálgatnak le-fel a vacsora előtt.,. Az élet lakomájának megvannak a szerencsétlen vendégei... A Compagnie Transatlantique gőzöseinek is vannak páriái..."