Selma Lagerlöf [antikvár]

"V 1. fejezet MÁRBACKA Márbacka* l888. június A szalmasárga mezőkön egy icipici valami vöröslött. Megbújt egy rét mögött, de Selma már a lovas kocsi bakjáról is látta, amikor még csak akkora volt, mint egy borsószem. A nővérei korábban találó módon bagolyszemnek becézték, amire Selma azt válaszolta, hogy a szívével lát. Az anyag jelentéktelen. Inkább a dolgok érzékelése volt ez, amit Selma hetedik érzéknek hívott, és toronjmiaga-san a többi érzékszerve fölé emelkedett. De ma a szemére kellett hagyatkoznia, mert a szíve gyászolt. A piros valami közelebb jött. Egy egyszintes, fából készült parasztház volt, amely faluni vörösben pompázott, mint szinte mindegyik svéd parasztház. A festék a Falun városa melletti rézbányászat mellékterméke volt, és egész Svédországot vörösre festette. A gyors elterjedését annak is köszönhette, hogy a faházak azt a látszatot akarták kelteni, hogy vörös téglából épültek, és a lakók jómódúak. Azonban az őszi viharok Vármlandban nem törődtek a színekkel, és minden évben megszorongatták a kis fogadót. ^ Ejtsd: mórbakka