Selyem és rongy I-II. [antikvár]

Részlet: -Hova viszi azt a vasrudat, István? -A gyárba, kisasszony. -Nem nehéz? -Hozzászokott már a vállam. Különben vittem én már sokkal nagyobb terhet is. -Nézze, István: nekem éppen olyan alakra van szükségem, mint ön. Tájképet rajzolok, a melynek hátterében egy gyár kéménye füstölög. Hogy a képnek valami elevensége legyen, az előtérbe egy alakot kellene rajzolnom, a ki éppen ugy, mint ön, valami terhet visz. Tegye éppen ugy, mint ön, valami terhet visz. Tegye meg nekem azt a szivességet, álljon nekem modellt.