Selyemháló [antikvár]

A gyerekek izgatott kiáltozása bábeli hangzavarrá olvadt össze, amikor a sárkányuk orra bukott, és vadul pörögve megindult a föld felé.-Vigyázz!-Kathy, ne!-Húzd fel!-Ne, Kathy, ne!Kathleen egyetlen pillanatra sem vette le a szemét az elbitan-golni készülő sárkányról. Alsó ajkát beharapva, feszesre húzta a sárkányt kordában tartó zsineget. Hátrálva futott néhány lépést, magasan a feje fölé emelte a zsinórt, s közben letiporta vagy egy tucat izgágán hadonászó gyerek teniszcipős lábát.-Engedj rá egy kicsit, aranyom!A megszólaló hang mély volt, férfias, és teljesen váratlan. Kathleen még fel sem fogta egészen, hogy a tanács neki szólt, amikor beleütközött a háta mögött megjelenő férfiba.Meglepetésében leeresztette a karját, a sárkány pedig zuhanni kezdett, egyenesen a tölgyfába; reménytelenül beleakadt egy ágba, farka rátekeredett a leveles gallyakra. A gyerekek felmásztak a fára, parancsokat osztogattak egymásnak, mindegyikük javasolt valamilyen tuti megoldást, amit a többiek kirobbanó nevetéssel vagy tiltakozással fogadtak.A férfi nézte a jelenetet, aztán visszafordult a lányhoz, és ránézett. A szeme nagyon kék volt.-Elnézést kérek - mondta alázatosan, a szívére szorított kézzel. A szeme csillogott. - Csak segíteni akartam - tette hozzá.Kathleen nem hitt az őszinteségében.-Magam is elboldogultam volna - morogta.-Biztosra veszem, de azt hittem, maga is a kőlyőkcsapat egyik tagja, és segítségre szorul.-Azt hitte, én is gyerek vagyok?! - csodálkozott Kathleen, de aztán belátta, hogy lófarokba összefogott haja, festetlen, szív alakú arca, sötétkék rővidnadrágja, fehér trikója a nyári tábor jelvényével, valóban megtévesztő lehet. - Kathleen Haley vagyok, a