Semmi kis életek [antikvár]

A Törekvés utca 79. masszív, szürkésbarnává szikkadt sarokház. Távol a centrumtól, de a városkapuktól még innen jól láthatóan senkinek sem volt kedve már túlbonyolítani a dolgot; épp csak egymásra dobálták a négy emeletet. Ha néhány utcával beljebb jelölik ki a helyét, talán gipszangyalokat és utcára néző erkélyeket is érdemelt volna. Az anyag buja többletét. így viszont olyan, mint egy tiszt a lefokozás után. Egy kis Dreyfus. Azt is idejében kitapasztalta, hogy miként húzza meg magát: a bombázások elkerülték, az újkori városrendezés épphogy meglegyintette. Az Engels és a Törekvés utca kereszteződésében áll, csak az Engels a találka előtt, mintha meggondolná magát, még tesz egy sunyi kitérőt, s a Kőhajítók parkjának platánjai mellett kanyarodik a központ felé. A félhold alakú tér, ami voltaképpen alig több mint maga a park, sosem tudott kigömbölyödni, a terjeszkedést a pályaudvar felől érkező nyílegyenes út metszi el. Talán a kanyar miatt, vagy mert könnyebb itt belefeledkezni a sebességbe, bedőlni a fák hívogató nyugalmának, szinte rendszeres a baleset. Ha tömött foltokban köd ereszkedik le a Csemergitetőről, vagy ónos eső szitál, elég kiülni az emeleti ablakok valamelyikébe, és várni, mikor telik meg szentségeléssel a tér. Mert ilyenkor kicsit ki lehet engedni a gőzt, végre mindenki őszintén viselkedhet, nem kell gondolkodni szavakon, mondatokon, nem kell megszűrni, visszafogni semmit.