Senkiföldje [antikvár]

SENKIFÖLDJE 1. Már vagy egy éve nem ment az írás, és kezdett hiányérzetem lenni. Valamikor elég volt, ha végigmentem a Lenin körúton, és aztán csak úgy dőlt Még a nyolcvanas években. Valójában nem sok sanszát láttam, hogy huszonöt év után újra beindítson, de sütött a Nap, és nem volt jobb ötletem. - Ki tudja Talán még tartogat valamit számomra a Lenin körút, gondoltam, ahogy a Blahán húztam fel az aluljáróból. Mielőbb fel akartam érni, mert már a szagától émelyegni kezdtem. Pedig csak egy túrós táskáért mentem le. Régen nem volt ilyen sűrű, de most más világ van. Nyilván ezért is lett a Lenin kőrútból Erzsébet. Én persze nem örülök neki. Volt egyszer egy Erzsébet nevű nőm, mindig leizzadok, ha valami eszembe juttatja. Akkoriban egy mosókonyhát béreltem a város peremén, és oda költözött ő is, de hamar kiderült, hogy jobbat érdemelne. Talán ha egy hónapig húztuk. Remélem, az sem tartott tovább, hogy kiheverje.