Senta kisasszony [antikvár]

Senta Weigand abban a boldog tudatban éli serdülőéveit, hogy Stefanie és Justus Weigand édeslányaként látta meg a napvilágot. Rajongva szereti orvos apját, s gyengéd szeretettel csügg halk szavú anyján. A felhőtlen gyerekkornak Stefanie halála vet véget. Apja mostohát hoz a házhoz, aki becsülettel iparkodik ugyan jó anyjuk lenni a Weigand gyerekeknek, Sentának és két öccsének, lelke mélyén azonban vetélytársnőt lát a hajadonná serdülő lányban. A szenvedélyek felkorbácsolódnak, és kicsúsznak a józan ész kontrollja alól. Clementine, a mostohaanya erős felindulásában szemébe vágja Sentának, hogy egy cselédlány törvénytelen gyerekeként fogadta őt örökbe a Weigand házaspár. Vajon hogyan tud Senta megbírkózni ezzel a keserű igazsággal? Első gondolata a menekülés- de hová menekülne? Körülötte dúl a háború, s az egyetlen lény akiben megbízott, akit szeretett, s akiről úgy tudta, hogy az apja, katonaorvosként a fronton teljesít szolgálatot. A sors kemény megpróbáltatásokat ró a fiatal lányra, nemegyszer térdre kényszeríti. Tisztességes helytállása, erkölcsi tartása vajon elnyeri-e jutalmát? Vajon milyen változást hoz az életébe a jóképű, fiatal ügyvéd? Marie Lousie Fischer tüneményes meseszövése most, is mint korábbi regényeiben, lenyűgözi az olvasót.