Sey Tamás levelei [antikvár]

Részlet a regényből: 191". julius 11. Kedves Öregem! Ne ijedj meg ezektől a kusza soroktól, ezektől a kusza gondolatoktól, nem rosszabbodott az állapotom, csak nem tudok uralkodni magamon az elragadtatás miatt. Aztán nem asztal mellett, hanem a füvön ülök s a tollszárhoz görbített hüvelyk és mutató ujjam árnyéka lüktetve vonul végig a papíron. Igen, írok, bár megfogadtam, hogy teljesen kiszakítom magam a szfinx öleléséből, könyvet nem is hoztam magammal, nem olvashatok, de egy töltőtoll s egy itt vásárolt füzet elég volt ahhoz, hogy emberből ismét íróvá alacsonyodjam. Ahogy azonban egy-két lap tele lesz, kiszakítom, borítékba teszem és elküldöm neked, nehogy még novella vagy regény kerekedjék belőle.