Shenstone asszonya [antikvár]

Részlet:Három óra van. Kora novemberi sötét délután. A téli napfény szeszélyes sugarakban tör át az ólmos ég szürkeségén. A shenstonei park nagy, tar fái szomorúan állnak s szélesen terjesztik ki karjaikat a nyirkos pázsit fölé. Az egész természet mintha várná az első téli hó lehulltát, amely szép csillogó, fehér takaró alá rejt minden halált és enyészetet. A takaró alatt megmozdul a jövendő friss élet igérete. Megmozdul, életnek indul és kisarjad. Shenstone asszonya hosszú szőrmeköpenybe burkolódzva lassan járt fel-alá a terraszon s figyelte a körülötte lélegző ősz finom neszeit, nézte az utolsó halott levelek csöndes hullását, a túlnan elterülő tó acélos szürkeségét, a letarolt virágoskertet és a puszta pázsitokat...