Sikátor [antikvár]

I. JAPÁN IRODALOM „A piac zsivajában pénzt találhatsz, de a cseresznyefa árnyékában, jó könyvvel a kezedben: békét!" — mondja a japán közmondás. Ebben a kis idézetben benne van a több mint ezer éves japáni irodalom egész lelkülete. Az irodalom két fötémája a vallási parancs alapjában gyökerező erkölcsi világnézet és az elefántcsonttoronyban élő, „tiszta irodalmat" művelő költők, szinte zenei formában megirt, elvont, légies elmélkedése. A kínai költészetből ismert harcos énekek, a Si-King verseinek merész vádjai az önkényuralom császárainak vérengzései ellen, ismeretlenek a japán irodalomban. Ezért a régi japán irodalomban európai értelemben vett fejlődés sincs. A. müvek tartalma évszázadok alatt nem változott, legfeljebb kifinomodott. Ez azonban csak formai fejlődés, aminek gyakorlati értéke meddő, vagy legalább is vitatható. Az íróknak elkülönülése a való élettől a japán irodalom olvasóit is csak a „kiváltságosak" közül választhatta, igy a tömegek évszázadokon keresztül el voltak zárva minden irodalomtól. Az „írástudók" kiváltságos kasztjába csakis a nemesség és az állam hivatalnokai tartoztak, tehát a népből senki. Így egymásnak írtak, egymás gondolatait, egymás problémáit boncolgatták az írók. Ennek tulajdo-rÁtható, hogy minden régi japán költő, kevés kivé-