Sikátor [antikvár]

1. JAPÁN IRODALOM ,A piac zsivajában pénzt találhatsz, de a cseresznyefa árnyékába^n, jó könyvvel fó kezedben: békét — mondjf.i a japán közmondás. Ebben a. kis idézetben benne van a több mint ezer éves japáni irodalom egész lelkülete. A^z irodalom két fötémája a vallási parancs alapjában gyökerező erkölcsi világnézet és az elefántcsonttoronyban élö, „tiszta irodalmat" művelő költők^ szinte zenei formában megirt, elvont, légies elmélkedése. A kínai költészetből ismert harcos énekek, a ^i-King verseinek merész vádjai az ö7óké?iyuralom császárainak vérengzései ellen, ismeretlenek a japÓM irodalomban. Ezért a régi japán irodalomban európai érteleraben vett fejlődés srncs. A^. vtüvek tartalma évszázadok ¦ alatt nem változott, legfeljebb kifinomodott. Ez azonban csak formai fejlődés, aminek gyakorlati értéke medd.ö, vagy legalább is vitatható. Az íróknak elkülönülése a való élettől a japán irodalom olvasóit is csak a „kiváltságosak'' közül választhatta, így a tömegek évszázadokon keresztül él voltak zárva minden irodalombtól. Az „írástudók"^ kiváltságos kasztjába csakis a nemesség és az állam hivatalnokai tartoztak, tehát a népből senki. Így egymásnak írtak, egymás gondolatait, egymás problémáit boncolgatták az írók. Ennek tulajdonítható, hogy mindben régi japán költő, kevés kivé-