Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Silja, a fiatal és szép falusi leány körülbelül egy héttel Szent Iván napja után fejezte be életét, akkor, mikor még ifjú volt a nyár. Helyzetéhez képest aránylag tisztességes körülmények között halt meg. Mint apátlan és anyátlan cselédleány rokonokra sem támaszkodhatott; egy darabig idegenek gondozták, de a községi szegénygondozásra mégsem szorult rá. Így a rútságnak ez a különben igazán ártatlan árnyéka sem érte az életét. Kierikka gazdáéknál, ahol ekkor szolgált, a fürdőházban volt egy kis kamara. Itt helyezkedhetett el Silja és ide hordták neki az ételt is. Jogosan szabták szűkre az adagjait, hiszen még azt a keveset sem fogyasztotta el soha teljesen. Ez az emberséges bánásmód nem éppen a Kierikka gazdáék felebaráti szeretetének volt a következménye, hanem sokkal inkább bizonyos hanyag nemtörődömségnek. Különben maga a gazdaság is meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Bizonyára gondoltak Silja hagyatékára is. Ruhaneművel legalább is bőven el volt látva a leány és tudták, hogy természetesen mindene a gondozóra száll. A gazdasszony már azelőtt is szívesen viselte Silja ruháit.
Silja, mint valamikor az apja, rendkívül szerette a rendet és a csinosságot. A nyomoruságos kamrából barátságos kis szobát rendezett be magának. Onnan hallatszott ki aztán erőtlen köhécselése a töredezett ablakon keresztül a gyepes udvarra, ahol Kierikkáék sápadtarcú gyermekei játszadoztak. Ennek a nyárnak elején ez a köhécselés éppen olyan jellemzőn hozzátartozott Kierikkáék udvarához, mint a fű és a virág...