Simon Zsuzsa/Idegenek között [antikvár]

Részlet: Simon Zsuzsa Orlay Sándor délután táviratot kapott kerületéből: a pótválasztáson megbukott. Napok óta tudhatta, hogy így lesz, rossz sejtelme vissza is tartotta attól, hogy személyesen lemenjen a kerületbe, de azért az utolsó pillanatig bízott a könnyelmű emberek gondviselésében, a véletlenben. Az éjszaka megint különös álma volt. Azt álmodta, hogy ágyában fekszik és látja a sárga fényt, amelyet az ablaka alatti gázlámpa rajzol a sötét hálószoba mennyezetére. Unottan, a tétlenségtől fáradt tagokkal, fekszik,hideg, sötét szomorúsággal a szívében. Agyában pedig lassan és akadozva forogtak a kelletlen gondolatok, mint egy rossz gép fogaskerekei. Valahol nagyon messze, keskenyarcú fiatalasszony pihen a koporsójában, unottan és szomorúan, mint ő, a hosszú pihenéstől megtört tagokkal, sötét gondolatokkal gyötörve meghalt szegény agyát. A felesége, akit öt esztendővel ezelőtt temetett el. Idegenek között Ma délután eszembe jutott, hogy holnap lesz a huszonharmadik születésnapom... Esti nyolckor azt mondtam a szobaasszonyomnak, a jó Garlatinénak, (vagy Garlathynénak?) hogy fáj a fejem és azzal bezárkóztam a szobámba. Alig tudtam megvárni, hogy magamra maradjak. Olyan türelmetlenül, szinte epedve vártam az egyedüllétet, mintha az valami nagy és boldog meglepetést hozna a számomra. Betettem az ablaktáblákat is, hogy a lámpa fénye ki ne lássék az udvarra és azzal ünnepeltem meg a születésnapomat, hogy elkezdtem gondolkozni. Ime, nem csalódtam várakozásomban: különös meglepetés ért. Nem tudom, mi történt velem, de tisztán érzem, hogy olyan belső változáson mentem át, amely ki fog hatni egész további életemre. Most éjfél van sé én nem vagyok többé az a leány, aki négy órával ezelőtt belépett a szobába.