Simone, a francia lány [antikvár]

Részlet: A menekülők Pár lépés még és a keskeny gyalogjáró elkanyarodik, hogy az ember állíthassa pillantásával a kocsiutat. Szívdobogva teszi meg Simone ezt a pár lépést. Tegnap még csak a nagy főútvonalon láthatta végigvonulni a menekülőket. Ma már talán a keskeny mellékutat is elérték. Három hete beszélnek már menekülőkről. Eleinte csak hollandusok és 'belgák voltak, azután a benyomuló ellenség elől Északfranciaország lakossága is lemenekült Délnek, egyre többen és többen jöttek és egy hét óta egész Bourgognet elárasztják. Amikor Simone tegnap felment a városba, hogy mint minden nap elvégezze bevásárlásait a ház számára, már alig tudott keresztüljutni, ma már magával sem hozta kerékpárját. Fiatal leány ez a Simone Planchard, de élénk a fantáziája; amikor először hallott a menekülőkről, sietős, rémült embereknek képzelte őket, mindig sietőseknek, mindig rémülteknek. Amit az utóbbi napokban látott, egyszerűbb volt és borzalmasabb és ez nem hagyja békén, folyton dolgozik benne, nem hagyja aludni éjszaka. Valahányszor a városba megy, fél ettől a siralmas látványtól, de valami fájdalmas, zaklató sóvárgással napról-napra vágyódik is utána. Most elérte a kanyarodót és áttekintheti az út jó részét. Keskeny, elhanyagolt út ez, majdnem mindig fehéren, kihaltan terül el, nem vezet sehová, csak Noiret-be, a kis hegyi fészekbe, mely mindössze öt házból áll. De ma azt látja, amitől fél: emberekkel van tele. A nagy folyam még ide is elfröccsentette cseppjeit.