Sióparti nyárfás [antikvár]

Részlet: " A Háztetők mögött alig látszott ki a tömzsi templomtorony, de óraütése olyan közelinek hangzott, mintha a legközelebbi padlásablakból zengett volna ki. Széljárta szállásán az óraszerkezet fekete vaskerekei száz éve harapták, forgatták egymást vásott fogaikkal s keservesen kínlódtak odafönt a toronyban, amíg a nehéz kalapácsokat rá tudták ejteni a kettős harangra. Az ilyen kis városban lassan múlik az idő és még az óra is komótosan üt. A négy negyed még megy valahogy, hanem az órák!... Egy... Hideg éjtszakára borongós reggel, jövő héten kezdődik a nagyböjt... Kettő... Az óramutató merre mutat majd azoknak, akik ma születnek? Lefelé vagy fölfelé? ...Három... Akik ma halnak meg, merre indultak? Jobbra vagy balra? ... Négy... Örökké valóság... Örökkévalóság. Az óraütést tovább már, kilencig, senki se olvasta a jégvirágos ablakok mögött. Ha négyig rendben van, a többiből se fog hiányozni egy sem. A jégvirágok közül az utcára kiáltani bajos, s jóformán nem is érdemes. Úgyse történik odakint semmi."