Sióparti nyárfás [antikvár]

Részlet a könyvből: A háztetők mögött alig látszott ki a tömzsi templomtorony, de óraütése olyan közelinek hangzott, mintha a legközelebbi padlásablakból zengett volna ki. Széljárta szállásán az óraszerkezet fekete vaskerekei száz éve harapták, forgatták egymást vásott fogaikkal s keservesen kínlódtak odafönt a toronyban, amíg a nehéz kalapácsokat rá tudták ejteni a kettős harangra. Az ilyen kis városban lassan múlik az idő és még az óra is komótosan üt. a négy negyed még megy valahogy, hanem az órák!... Egy... Hideg éjtszakára borongós reggel, jövő héten kezdődik a nagybőjt... Kettő... Az óramutató merre mutat majd azoknak, akik ma születnek? Lefelé vagy fölfelé?... Három... Akik ma halnak meg, merre indultak? Jobbra vagy balra?... Négy... Örökké valóság... Örökkévalóság. Az óraütést tovább már, kilencig , senki se olvasta a jégvirágos ablakok mögött. Ha négyig rendben van, a többiből se fog hiányozni egy sem...