Sipulusz humoreszkjei III. [antikvár]

Elmondom az én tizenkét ősz hajszálamnak a történetét Ez a tizenkét ősz hajszál az 1888-ik évben támadt, havonkint egy. Ha aztán a történet már meg lesz örökítve, akkor nyugodtan kihúzhatom őket Mert ez a sor8 vár tizenkét hősömre. Januárban az állatkert nagy sorsjátékot rendezett, mert az állatok erősen hullottak. Újesztendei ajándékul én is kaptam egy sorsjegyet s lázas kíváncsisággal vártam a húzás napját Csak a medvétől rettegtem, hogy megnyerem, legjobban szerettem volna egy kis tengeri malacot, mely hivatva lett volna pótolni az elmaradt újesztendei malacot. Nyertem egy beteg vaddisznót. Mikor kimentem az állatkertbe megnézni, szerencsémre már haldoklott A felügyelő azt állította, hogy elélhet még két esztendeig. Én nagylelkű arccal lemondtam róla az állatkert javára, de nem fogadták el. A felügyelő azt mondá, hogy örülnek, ha megszabadulnak tőle. Én erre kijelentettem, hogy majd másnap érte jövök. - Elküldjük mi azonnal, egy jó erős vasketrec- felelt az udvarias felügyelő.