Sipulusz humoros elbeszélései II. [antikvár]

A színházban ültem, a hetedik sorban. Az első felvonás végén egy kopasz ur, kinek ragyogó koponyája vakítóan verte vissza a villámos lángok sugarait, föláll és a közönséget kezdi nézegetni.A szeme azonnal megakadt rajtam. Merőn, fürkészőleg, gondolkodva nézett rám. Ki lehet ez? Mit akar? Talán én vagyok az, a ki évekkel ezelőtt öt pofonütöttem és most végre rám akadt ? De hisz én nem ütöttem senkit pofon! Mindegy: ha ő annak tart, azért a botrányt nem lehet elháritani. Eszembe jutott családi cimerem körirata: Csülökre magyar! S elhatároztam, hogy meg fogja bánni, ha összetűz velem. A második felvonás elkezdődvén, az az ur leült, s a villámos lángok emlitett sugarai egyelőre mással szórakoztak. A második felvonás után kisiettem az előcsarnokba. Láttam, hogy a kopasz ur is kijön. Hátamat a falnak vetettem, s ugy vártam őt.