Sirák fiai [antikvár]

A busz elhagyta a nagyvárost, és nekivágott a szerpentinnek. A fiú az ablaknál ült, s egy kisméretű, bőrkötéses könyvben lapozgatott. A mellette ülő, gyűrött arcú férfi felnézett a sportújságjából, s a könyvecskébe bámult. A másik észrevette, s megmutatta neki a címlapot. - Kempis Tamás: Krisztus követése - mondta lelkesen. - Szeretem olvasni, jó tanácsokat ad az életre! A férfi lenézően ingatta a fejét, de nem szólt, újra belemélyedt a Népsportjába. A fiú elkedvetlenedett. Becsukta a könyvet, s kinézett az ablakon. Odakint legelők váltották a kültelki házakat, s fel-felbukkant egy-egy hajlott törzsű, csenevész gyümölcsfa. Kanyargós úton haladok, s mégis nyílegyenesen. Kifelé a világhói, Isten kertjébe. Oda, ahol maga az Úr jár-kel áfák közt az alkonyi szellőben. De vajon mi vár rám ebben a kertben? Ma este valószínűleg már tisztábban fogom látni. Aztán az apja jutott eszébe, amint megszokott helyén, a harmadik padban ül a misén, az apám kissé már öreges, örömtől büszke arca, amikor a plébános a hirdetések között felolvasta a nevem: „Egyházközségünk ifjú tagja. Talpas Zoltán holnap megkezdi jelöltségét a Termékeny fügefáról nevezett filippiánus szerzetesek kolostorában."