Sirkő-album [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy férfi, a ki senkinek sem udvarol. Ugyan nevezetes ember legyen, a ki Monte-Carlo babylonvilágában fel akar tűnni. Olyan volt a mi emberünk. A vezetéknevével lehetett spanyol is, olasz is, a keresztneve volt Octáv. A nevét nem kísérte se elől, se hátul semmi czím, se lord, se don, se maharadzsa, se sheik, a miből a nemzetiségét ki lehetett volna találni : beszélt mindenféle európai nyelven, a néger vadászával arabul, a titkárjával pedig valami olyan idiomán, a mit a világon senki sem ért (tán csak a holdbeli emberek). Termete a szokottnál magasabb volt, úgy hogy a hangversenyeken a mögötte ülők rákiabáltak, hogy »üljön le!« mikor a nélkül is ült; csontos, szikár alak volt, hosszú karokkal, iszonyú tenyerekkel. Az arcza még feltűnőbbé tette: magas domború homloka, kiülő szemöldökjármai, az erős pofacsontok, a kajla állkapocs: aztán a rücskös arczbőr. Az orra kissé félre volt nyomva. Hanem a szemei szépek voltak, sötétkékek s a szempillái hosszúk. A mi azonban az arczát nevezetessé varázsolta, az volt a jobb pofáján látható hármas sebhely. Három hosszú hegforradás egymás mellett.