Sírok a sárban [antikvár]

A fordító előszava A fordítás ritkán kezdődik úgy, hogy a fordító az égvilágon semmit sem tud a fordítandó műről. Ezúttal azonban amikor először kinyitottam Máirtín Ó Cadhain könyvét, és sebtében végiglapoztam, végigsiklott a tekintetem a neveken, a szófordulatokon, és kizökkentem a megszokottból. Ismeretlen, furcsa világ fogadott. Különös személynevek, amelyeknek eleinte még a kiejtése is gondot okozott, mesébe illő földrajzi nevek, zsenge ligetek, csalános utak, hínáros tengerpartok, szakadatlanul zuhogó eső. Sehol egy leírás. Sehol egy narráció. Csak párbeszéd. Egy temetőben. A föld alatt. A hullák között. Nem véletlen, hogy Máirtín Ó Cadhain szinte ismeretlen Magyarországon. 1906-ban született Írországban, a Galway melletti Cois Fhar-raige nevű tengerparti régióban, ahol nem az angol, hanem az ír volt a lakosok anyanyelve és a hétköznapi érintkezés nyelve. Ó Cadhain családja is írül beszélt, iskoláit ír nyelven végezte. Szülei, nagyapja és több más rokona hagyományos mesélő volt, nem is volt kérdéses, hogy amikor Ó Cadhain írni kezdett, művei nyelvének az ír nyelvet választotta. Kritikusai és rajongói egyaránt azt tartják róla, hogy nála jobban író nem ismerte az ír nyelvet. Segítette ebben a szinte kizárólagosan ír nyelvű közegben töltött gyermek- és i^úkora, majd később az ír nyelv iránti érdeklődése. Lelkesen gyűjtötte a hétköznapi szófordulatokat, a meséket és dalokat, lankadatlanul harcolt azért, hogy az ír nyelv ne kopjon ki a hétköznapokból, tanított, előadásokat tartott, és nem utolsósorban: anyanyelvén írt. A íiatal tanár és író nyelvtudására a már független Írország oktatási minisztériuma is felfigyelt, és amikor elkezdték az angol-ír szótár összeállítását, Ó Cadhain jelentősen hozzájárult a szótárban összegyűjtött