Sissy 1-3. [antikvár]

Első rész 1. 'I. I ¦ Egy huncut napsugár az orrát csiklandozta meg. Sissy hangos tüsszentéssel ébred, nagyot nyújtózik, és egy ugrással kinn is terem az ágyból. Mezítláb fut az ablakhoz, végig a puha szőnyegen, amelyet apja hozott neki egyik útjáról, és gyors mozdulattal széthúzza a függönyt. Vakító napfény önti el a szobát, az égen egyetlen felhőcske sem látszik. A fiatal lány boldogan tárja ki az ablak szárnyait, kihajol, és jó mélyet szippant a friss levegőből. „Csodálatos egy idő! - gondolja. - Egész nap lovagolhatok Nenével!" Csinos arcocskája azonban nyomban el is komorodik. „Ajaj! Hiszen Wulffen bárónő ma történelemórát akar nekünk tartani, és ilyenkor nem ismer könyörületet! De én nem akarok egész nap a sötét szobában ücsörögni " - mérgesen toppant a lábával. A tanuláshoz Sissynek ritkán van kedve, egy ilyen napon pedig, mint ez a mai, végképp nem fűlik a foga a tankönyvekhez. Possenhofen ma tényleg legeslegszebb oldalát mutatja. A család nyári kastélya közvetlen a Starnbergi-tó partján áll. A lágyan fodrozódó víz csillog és szikrázik a napfényben, a sűrű erdőben csicseregnek a madarak, a haragoszöld réten a távolban két parasztfiú birkózik. A közeli istállók felől halk nyihogás hallatszik: a lovak .1 ! •'11 ¦! á M i'