Skorpió a küszöbön [antikvár]

Ezt a kis regényt maga az élet írta. Az élet a legjobb regényíró... mondják sokan. A legjobb? Néha a legrosszabb, a legunalmasabb, a legkegyetlenebb, a legkevésbé szavahihető, - de mégis így van, hiszen minden ember élete tulajdonképpen egy regény. Hogy milyen ez a regény, attól függ, hogy milyen maga az élet. Vannak eseménytelen életek, lagymatag, unalmas életek, vannak örömökben és tragikus fordulatokban gazdag életek is. Ahogyan egy regényt el kell olvasni, de legalábbis itt-ott belelapozni ahhoz, hogy megítélhessük, ugyanígy az életet is meg kell élni, át kell élni, hogy egészében láthassuk, milyen is volt, hogy is történt. "Iucunda est memoria praeteritorum malorum" - mondja a latin mondás, ami szabad fordításban azt jelenti, hogy még a rossz emlékek is megszelídülnek, megszépülnek az emlékezés könnyes- mosolygós fátyolán keresztül pillantva vissza az egykor annyira kilátástalan, szomorúsággal, bánattal telt hetekre, hónapokra.