Smarra [antikvár]

Részlet: Steindecker álmos volt és fáradt, amikor a grenoblei szálló néma és gyérfényű folyosóján megindult szobája felé. A folyosó oly komor volt, sőt zord, hogy kolostorba képzelhette volna magát az ember, ha az ajtók előtt nem sorakoztak volna cipők, férfiak, asszonyok, gyerekek cipői, mindenféle és fajta lábbeliek, elhanyagolt és gondosan sámfára húzott, kecses és vaskos, olcsó és pompás, gyöngéden kezelt és szeretet nélkül az ajtó elé lökött cipők, amelyek hű szolgák módjára őrködtek a küszöbökön, de minden hűségük ellenére kifecsegték gazdáik titkait, elárulták, ki miféle, milyen jellem, milyen vérmérséklet, milyen egyéniség.