Soha ilyen tavaszt...! [antikvár]

Részlet: Soha ilyen tavaszt... Hihetetlenül jött, bejelentés nélkül, mint a régvárt kedves vendég, aki tudja, hogy a felesleges formaságok csak zavarják a viszontlátás örömét. Mikor reggel felnyitottam a szememet, hangosan felnevettem. Nem tudom, miért volt jókedvem. Talán nem is jókedvből nevettem. Csak feküdtem ott a nyitott ablakon keresztül beáradó fényzuhatagban, csodálkoztam és nevettem. Sűrű, fojtó illat is szállt be a napsugárral. Furcsa illatkeverék volt ez. Összegyűlt benne a budai hegyek felől aláhulló friss fűszag a város felől kavargó olcsó parfume illattal.